Antoni Rita összegyűjtött cikkei, publicisztikái

„A nők verhetetlenek!” – Lázadó nők Magyarországon régen és ma

2018. december 22. - A. R.

2003-at írtunk, utolsó éves egyetemista voltam. „Sztárpletykák, fogyókúra, receptek, horoszkóp, szépségtippek – minden, amire egy nőnek szüksége van!” – harsogta egy reggel a rádió. Elborzadtam. Valóban ez minden, ami érdekli a nőket? Hol marad például az irodalom, a kultúra, a tudomány, a történelem? És a jog – saját jogaik? Azóta eltelt néhány év, mára honlapot szerkesztek egy másfajta nőideál jegyében, és arcképcsarnokunkat folyamatosan bővítve elégedetten látjuk: hazánkban már több generációra tekint vissza azoknak a nőknek a története, akik a társadalom által rájuk szabott szűk szerepeknél többre vágytak, és tettek is a változásért.

A magyarországi nőmozgalom előfutárait a nőnevelés úttörői közt kell keresnünk. Már a 19. század első felében felbukkant egy rendkívül művelt, határozott nő: Karacs Ferencné Takács Éva (1790-1845) író, újságíró, színikritikus, aki kijelentette, hogy a férfi és a női intellektus azonos értékű, és egyforma oktatás mellett a nők a férfiakéval egyenrangú teljesítményre képesek a politikában, a tudományokban és a művészetekben. Egyik lánya, Karacs Teréz szintén a nőnevelés úttörője lett; az 1846-ban lányiskolát alapító Teleki Blanka (1806-62) körébe tartozott, aki 1848 áprilisában növendékeivel együtt kiáltványt tett közzé a nők egyenjogúsága ügyében. „Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké!” – írja benne. A következő jelentős alak a nőnevelés úttörői sorában Veres Pálné Beniczky Hermin (1815-95), akinek iskolája máig fennáll. Az állam viszont a nők életlehetőségeit, a nemzet vélt érdekei szerint, a családról való gondoskodás és az anyaság kizárólagos szerepeire szerette volna korlátozni, így 1895-ig kellett arra várni, hogy a nők is járhassanak egyetemre.

Míg egyesek a nők oktatásának jogi rendezésért küzdöttek, mások a nőnevelés hiányosságait vitaestek, olvasókörök szervezésével, valamint folyóiratok megjelentetésével igyekeztek pótolni. Utóbbiak közül kiemelkedő a Nő és a Társadalom, melyet a Feministák Egyesülete adott ki a 20. század elején. Ezzel vette kezdetét a magyar nőmozgalom első nagyobb hulláma, melynek legjelentősebb alakja Schwimmer Rózsa (1877-1948) volt.

Le akarjuk rombolni azt a szörnyű hazugságot, amely az emberiség felénél a tudást: szégyennek, bűnnek, a legveszedelmesebb tudatlanságot: ártatlanságnak, a szellemi sötétséget: nőies bájnak, a természetellenesen megkínzott és elkorcsosított testet: szépnek, a társadalom iránti érdeklődést modern hóbortnak nevezi

– fogalmazta meg a cált 1907-ben. Széles perspektívájú munkásságukban foglalkoztak a nők egészségével (beleértve a ruházat megreformálását), a szexuális felvilágosítással, a nők továbbtanulásának és munkavállalásának nehézségeivel, a nők parlamenti képviseletével és szavazati jogával. (Az általános szavazati jogot hazánkban a nők csak 1945-ben kapták meg.) Mindenközben folyamatosan tartották a kapcsolatot más nemzetek feministáival, ennek folyományaként 1913-ban nagyszabású nemzetközi női választójogi konferenciára került sor Budapesten. A feminizmus eszméjét sok férfi is támogatta– köztük Móra Ferenc –, de az első világháború sajnos megszakította a mozgalom felfelé ívelő pályáját.

 A második nagy hullám a rendszerváltás idejére, és a kilencvenes évekre tehető; ekkor alakult az azóta megszűnt Feminista Hálózat, és jelent meg, változó időközönként, a Nőszemély magazin.

A mi feladatunk, úgy érezzük, egy olyan látásmódot közvetíteni, amely megkönnyíti annak felismerését, hogy a nők teljes értékű emberi személyek, és ennek megfelelő tiszteletet és elbánást érdemelnek a társadalomban

– fogalmazott egy 1993-as számban Acsády Judit szociológus, nőjogi aktivista. Ezzel egy időben, 1994-ben alakult a máig működő NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület, amely segélytelefont üzemeltet bántalmazott nők számára (06-80-505-101, szerda kivételével minden nap 18-22).

A családon belüli erőszak jogilag, intézményileg máig rendezetlen ügye volt az, ami a magyar nőket a közelmúltban öntudatra ébresztette – ettől remélhetjük most a harmadik hullámot. Ez a történet egy aláírásgyűjtéssel vette kezdetét abból a célból, hogy a családon belüli erőszaknak hazánkban önálló büntetőjogi törvényi tényállása legyen. A szükséges 50 ezer aláírásnak több mint a kétszerese gyűlt össze. Ezzel a célkitűzéssel a társadalom több rétegét is sikerült megszólítani: a nők elleni erőszak visszaszorítását – amely gyakran összefügg gyermekbántalmazással és állatkínzással, és amely hazánkban évente legalább 70 halálos áldozatot szed! –, össztársadalmi elítélését és méltó büntetését nők, férfiak, idősek, fiatalok egyaránt fontosnak tartják.

nok_lazadasa.jpg

Ezért is kísérte 2012-ben fokozott figyelem a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen nevű rendezvényt, amelyet november 25. (a nők elleni erőszak világnapja) és december 10. (az emberi jogok világnapja) között a világ számos országában megrendeznek, néhány éve hazánkban is. Különböző civil szervezetek: a NANE, a PATENT (Patriarchátust Ellenzők Társasága), a Stop Férfierőszak, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és a Nők Lázadása Egyesület aktivistái számoltak be az éves munkájukról, felvonultunk a családon belüli erőszak áldozatait jelképező vörös sziluettekkel, kapcsolódó filmeket néztünk meg (pl. a Magdolna nővéreket), és szakmai konferenciákon vettünk részt. Ezek egyikén kiderült például, hogy már a vállalkozói szféra is fontosnak tartja az ügyet: az egyik mobilszolgáltató cég támogatásával a fenyegetés, zaklatás alatt álló áldozatok egy olyan készüléket kapnak, mellyel egyetlen gombnyomással hívhatják a rendőrséget. A szexuális erőszak áldozatai a KERET Koalíció segélytelefonját hívhatják: 06-40-630-006 hétfőn és pénteken 10-14, szerdán pedig 14-18 óráig.

Az erőszak ellen küzdő szervezetek mellett számos egyéb egyesület és alapítvány működik jelenleg az országban, mely más és más problémára, vagy éppen a nők egy speciális csoportjára fókuszál.

A MONA (Magyarországi Női Alapítvány) és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség az EU-s normák szerinti esélyegyenlőség megvalósításért küzd. A Nők a Pályán és a Nők Lázadása egyesületek célkitűzése a nők parlamenti és közéleti szerepvállalásának megnövelése a női kvóta által – több nő jelenléte a döntéshozatalban a nők elleni erőszak problémájának rendezéséhez is hozzájárulna. A Nők a Tudományban egyesület értelemszerűen a kutatónőket hivatott segíteni, a Nőkért.hu honlap stábjából alakuló Nőkért Egyesület pedig a marginalizált női kultúra terjesztését (pl. az elfeledett nőírók, vagy más szempontból jelentős teljesítményt felmutató nők munkásságnak terjesztését) vállalta magára. A Születésház Egyesület célja a várandós anyák és családjaik támogatása, a Jól-lét Alapítvány pedig az anyák visszahelyezkedését segíti a munkaerőpiacra. A Színes Gyöngyök Egyesület a roma nőket, az Eszterház Egyesület a zsidó nőket, a LABRISZ Egyesület pedig a leszbikus nőket képviseli.

A legtöbb nőjogi szervezet székhelye a fővárosban található, ugyanakkor egyre több regionális nőszervezet is működik hazánkban: a Nő az Esély Egyesület Pécsett, a REGINA Alapítvány és Nőház Gödöllőn, az Írisz Nőegylet Várpalotán, a VENŐKE pedig Veszprémben várja az érdeklődőket. Utóbbiak a REGNET (Régiók Nőhálózata) tagszervezetei.

Internetes rádióadókon nőjogi műsorokat is hallgathatunk: a Drágám, hol a vacsorám? c. adást a Tilos Rádióban, a Mióta hiányzunk önmagunknak és a Mindent a nőkről címűeket pedig a Civil Rádióban.

Mindezen egyesületek, alapítványok és csoportok honlapjai és facebook oldalai megtalálhatók az interneten; érdemes rájuk keresni, hozzájuk kapcsolódni, és munkásságukat megismerni, követni. Sokat tanulhatunk, tapasztalatainkat megoszthatjuk, támogató női közösségre lelhetünk - adhatunk és kaphatunk, épülhetünk és építhetünk. 

 Ez a cikk először az Éva magazin 2013. februári számában jelent meg.