Antoni Rita összegyűjtött cikkei, publicisztikái

Harminc éves az Erasmus program

Boldogulás egyedül, idegen környezetben, nyelvtanulás, új emberek megismerése, sok buli, életre szóló élmények – ezek jutnak először eszünkbe, ha azt halljuk: külföldi tanulmányút.

2018. december 27. - A. R.

Idén ünnepli 30. születésnapját a felsőoktatásban részt vevő hallgatók Európán belüli mobilitását biztosító Erasmus diákcsere-program, amelyben eddig csaknem 5 millió diák vett részt. 

Az Európai Bizottság 1987-ben alakult projektjének eredeti angol neve European Region Community Action Scheme for the Mobility of University Students. A kezdőbetűkből áll össze az ERASMUS rövidítés, amely egybeesik Rotterdami Erasmus németalföldi humanista nevével. A társítást sem a szervezők, sem a résztvevők nem szokták elutasítani – legfeljebb a program által ihletett, Lakótársat keresünk című film (2002) főszereplője, akinek rémlátomásaiban, mintegy morbid figyelmeztetésként jelenik meg a tudós alakja. Xavier és lakótársai esetében ugyanis a bulizás és a szex kerül túlsúlyba a tanuláshoz képest. Vajon mennyiben tekinthető ez tipikusnak a valóságban?

Spórolás és tolerancia

Ági végzős angol szakosként töltött fél évet Birminghamben a 2004/05-ös tanév őszi szemeszterében.

– Meglepően könnyű volt kijutni – meséli. – A tanszékünknek nagyon sok egyetemmel volt partnerkapcsolata. Aki leendő ötödévesként megpályázta és kapott egy-két jó ajánlást, gyakorlatilag elnyerte a helyet. Az ösztöndíj nem fedezte a teljes ott-tartózkodásomat, csak a szállást. A többit az otthoni havi ösztöndíjból, illetve a szüleim segítségével finanszíroztam. Igyekeztem spórolósan élni, mindenből (főleg a kajából, ami jóval többe kerül, mint itthon) a legolcsóbbat vettem. Egy kollégiumban laktam, ahol különböző országokból érkezett emberekhez kellett alkalmazkodni. Toleránsabb lettem, más nézőpontokat ismertem meg, kitágult a világ körülöttem.

Ági 11 éve ugyanannál a multinacionális IT-cégnél dolgozik, különböző támogató-specialista munkaköröket tölt be annak egy üzleti szolgáltatóközpontjában. Azért tartott ki a cég mellett a sok unalmas adminisztráció és a gyakori stressz dacára is, mert a munkakörnyezet (sok huszon-harmincéves) és az ügyfelek (akik Nagy-Britanniától Indián át Malajziáig számos országból származnak) felidézik számára az erasmusos multikulti közeget – amire szívesen emlékszik.

Bürokrácia és magabiztosság

Bence, aki ma rendezvényszervezőként dolgozik Budapest egyik legismertebb romkocsmájában, kommunikáció szakos hallgatóként a 2011/12-es tanévben töltött hat hónapot a jénai egyetemen. Mindössze egy középfokú nyelvvizsgával vágott neki az útnak.

– Éreztem, hogy ez nem lesz elég. Az első hetekben el is bizonytalanodtam, hogy kint fogok-e tudni így maradni, de egy hónap után már magabiztosabbá váltam, és a bonyolult bürokratikus rendszerben is eligazodtam. Így a végén még nagyobb sikerélmény volt, hogy leküzdöttem a kezdeti nehézségeket. Az ismeretlen helyzetekben való boldogulást érdemes fiatalon gyakorolni, és az ilyen alkalmakat tudatosan keresni, mert később ebből fog állni az élet.   

erasmus.jpg

A programot 2014-ben átnevezték „Erasmus+”-nak, ami még több ember megcélzására és a lehetőségek kibővülésére utal: a tanulmányok mellett szakmai gyakorlatot, sporttevékenységet vagy önkéntes munkát is lehet folytatni. Bence így másodjára is kapcsolatba került a programmal, és két évet Erasmus-koordinátorként is tevékenykedett: a Kazinczy Élő Könyvtár projekthez – amely a negatív sztereotípiákkal sújtott társadalmi csoportok (hajléktalanok, fogyatékossággal élők, szerhasználók, autisták, romák, menekültek, LMBTQ személyek stb.) megismertetését célozza – külföldi önkénteseket fogadtak Budapesten.

Kalandok és állandó párok

– Már a gimnázium alatt tudtam, hogy kulturális antropológus szeretnék lenni – mondja Edit –, de akkor itthon még nem volt ilyen szak, így végül amerikanisztikára jelentkeztem. Amikor az Erasmusszal kijutottam Bécsbe, számos antropológia kurzust felvettem, rengeteg szakirodalmat találtam a könyvtárban, és a legismertebb kutatók vendégelőadásait hallgathattam meg. Kinyílt a világ tudományos szempontból. Bulikban csak ritkán vettem részt, szakítás után voltam, nem éreztem nagy kedvet a pezsgő társasági élethez. A többiek viszont lelkesen ismerkedtek, a kalandok mellett kialakultak állandó párok is, akik közül többen az ösztöndíj lejártával is együtt maradtak.

Bizony, az Erasmus 2014-es hatástanulmánya 25 százalékra teszi a párjukat a program során megtalálók arányát, az így megfoganó „Erasmus-gyerekek” számát pedig összesen egymillióra (!) becsli.

Ugyan nem az Erasmus-szemesztere alatt, de végül Edit is egy külföldi hallgató személyében találta meg partnerét. A Bécsben töltött idő abszolút meghatározta a karrierjét: ma emberi jogi és szociális témákat kutat, és Prágában, a Cseh Tudományos Akadémia Szociológia Intézetében dolgozik.

Egyenrangúság és emberség

Hajni angol-művelődésszervezés szakra járt a főiskolán, és 2007-ben az ausztriai Klagenfurtban töltött öt hónapot.  – A régióról azt hallottam, hogy kifejezetten idegengyűlölő, így tartottam az úttól, de kellemesen csalódtam – mondja. – Egy integrálásban nagyon gyakorlott, befogadó társadalomba kerültem. Számos programot, városnézést, ingyenes nyelvórákat biztosítottak számunkra, és az adminisztratív dolgozók is nagyon kedvesek, segítőkészek voltak. A képzés színvonala is fényévekkel jobbnak bizonyult: frontális oktatás helyett sokkal gyakorlatiasabb volt, sok önálló munkát kellett végeznünk, a kreatív gondolkodást pedig nem tiltották, hanem elvárták.

Hajni ma Szegeden dolgozik tanszéki adminisztrátorként, és munkája során gyakran találkozik Magyarországon tanuló Erasmus-diákokkal (akik általában azért jönnek éppen ide, mert magyar gyökereik vannak). Fontos számára, hogy valóban segítse a hozzá fordulókat, így próbálja alkalmazni az Ausztriában tapasztalt egyenrangú szemléletet: – Onnan nagyon jó példát kaptam emberségből.

Mennyország és aktivizmus

Csaba Erdélyben született, egy romániai egyetemen járt gazdálkodástudomány szakra, és erasmusos diákként 2008-ban egy szemesztert a budapesti Corvinus egyetemen töltött. – Románia egy sokkal ortodoxabb hely, Magyarország fényévekkel előbbre van – állítja. – Otthon 17 évesen hallottam először azt a szót, hogy „homoszexuális”, és a Pride is csupán pár száz fős rendezvény, és nem közvetíti a média, mint itt. Kis mennyország ez sok embernek – lelkendezik. – Életem legjobb féléve volt az erasmusos szemeszter. Lenyűgöző élményt jelentett, életre szóló barátságok szövődtek, többekkel a mai napig tartom a kapcsolatot, sőt jövőre tíz éves találkozót is tervezünk.

Mivek a program alatt az összes kurzust angolul tanulta, nagyon sokat profitált belőle. – Nemrég váltottam munkát. Beírtam a CV-mbe, hogy erasmusos voltam és mindent angolul tanultam, így a kisujjamat sem kellett mozdítanom, jöttek az ajánlatok. Az első interjú után megkaptam a nekem legjobban tetsző állást, és a munkahelyemen is kapóra jön a tanulmányút során szerzett önbizalom.

Csaba jelenleg Budapesten dolgozik könyvelőként, emellett a Háttér Társaság a Melegekért civil szervezet aktivistája.

Demokrácia és feminizmus

Juli, aki ma beszerző egy budapesti multinál, és korábban egy nőjogi rádióműsort is vezetett, a tipikus erasmusos diákhoz képest idősebben, 26 évesen, spanyol szakosként töltött egy szemesztert Barcelonában 2003-ban.

– Kívülállónak éreztem magam, hiszen tanulni mentem ki, a többieknek viszont inkább olyan volt az egész, mint egy féléves gólyatábor – meséli.

Végül azonban célja megvalósítása elé a bulizós diáktársak befolyása helyett sokkal szokatlanabb akadály gördült: – Kitört az iraki háború, Spanyolország hadba vonult Irak ellen, emiatt tüntetések kezdődtek. Az irodalomóra kellős közepén bejött egy tanár és bejelentette, hogy mostantól az egyetem is sztrájkol. És a következő két-három hónapban ez így is maradt. De azért ezt az időt sem töltöttem tanulás nélkül: ingyenes katalán nyelvtanfolyamra jártam és a könyvtárban sokat olvastam. De ennél is fontosabb, hogy ezáltal tanultam meg, mit jelent nyugaton élni. A fejlett demokrácia úgy is működhet, hogy az emberek a céljuk elérése érdekében ténylegesen megállítják egy város életét. Feministaként is ott kezdtem ébredni: amikor egy csoporttársam azzal a kaján kérdéssel fordult hozzám, hogy igaz-e, hogy a magyar lányok jók az ágyban, legnagyobb meglepetésemre az egész csoport kiakadt, szóltak a tanárnak, aki rendreutasította a srácot. Senki se jött azzal, hogy miért nincs humorérzékem, mint itthon; az egész közösség határozottan fellépett a szexizmus ellen.

Tüntetés és citromlé

Szintén az aktív állampolgárság terén gyűjtött tapasztalatokat a nemzetközi kapcsolatok szakon tanuló Koppány, aki Törökországot vette célba 2013-ban. Ő úgy gondolja: az Erasmus nem a tanulásról szól, hanem az élményszerzésről. Éppen a Gezi parki tüntetésekbe csöppent bele, amelyek eredetileg az utolsó isztambuli zöldterület felszámolása ellen törtek ki, majd általános korrupcióellenes tiltakozásba torkolltak.

– A kollégiumban, ahol laktam, úgy 120 hallgató szimpátiatüntetést rendezett a közösségi hallban – ez eleve tilos volt –, majd megindultak, hogy csatlakozzanak a belvárosi tömeghez. A biztonsági őrök megpróbálták őket ebben megakadályozni – az utasításuk megszegése kirúgást is vonhatott maga után. Gondoltam, velem viszont mit tudnak tenni, talán felhívják az anyukámat? Így hát lazán megkerültem az egyenruhás sorfalat és intettem a többieknek, akik végül követtek. A belvárosi tömegmegmozdulás alatt, amely hat halottat követelt, a rendőrök folyamatosan könnygázt vetettek be – itt tanultam meg azt a trükköt, hogy ha vékonyan bekened a szemhéjadat citromlével, nem fogsz könnyezni. Olyan durva volt, hogy még a nyolcvanas évek zűrzavaraiban edződött idős emberek sem mertek kijönni az utcára, sőt az ablakon kiszólva inkább próbálták behívni a házaikba a fiatalokat, féltve őket a rendőri megtorlásoktól.

A török nép szolidaritását Koppány mindvégig tapasztalta, ahogy a külföldiek iránti kedvességüket is. – Amikor kerestem egy szabót, hogy felvarrassam a kabátom leszakadt gombját, az öreg, amikor megtudta, hogy külföldi vagyok, ingyen felvarrta a gombot, megerősítette a többit és még teával is megkínált. Igen, ilyen gyámoltalan voltam, amikor kimentem: előtte a mamahotelben éltem, de hazatérésem után önállóbbá váltam. A külföldi tanulmányút nagyban növeli az ember életképességét.

Koppány nemrég szerezte meg a diplomáját. Az aktív közéleti részvétel mellett jelenleg munkát keres, de aggodalomra semmi oka: a program jelentősen növeli az elhelyezkedési esélyeket. A volt Erasmus-ösztöndíjasok kétszer akkora eséllyel tudnak elhelyezkedni a diplomaszerzés utáni egy évben, és közülük 23 százalékkal kevesebben munkanélküliek a diplomaszerzés után öt évvel, mint nem mobilis társaik.

A mostani diákok sem maradtak le semmiről: a 17,7 milliárd eurós költségvetésű Erasmus+ program 2020-as zárásáig még legalább egymillió további résztvevő számára kínál lehetőségeket.

 

Híres Erasmus-ösztöndíjasok: 

  • Mina Jaf, a Women Refugee Route menekült nőket segítő civil szervezet alapítója
  • Martina Caironi paralimpiai bajnok
  • Helle Thorning-Schmidt, Dánia miniszterelnöke (az ország történetében az első nő, aki betölti ezt a posztot),
  • Jyrki Katainen, Finnország miniszterelnöke,
  • Cecilia Malmström belügyi EU-biztos,
  • Dominic West színész (a Drót című HBO-sorozat és a Büszkeség és bányászélet című film főszereplője,
  • Roberta Metsola és Jan Philipp Albrecht EP-képviselők.
  • Bakos Piroska televíziós műsorvezető, újságíró
  • Gyémánt Bálint jazz gitáros,
  • Szó Gellért cukrász, az „ország tortája” verseny kétszeres nyertese
  • Somlai-Fischer Ádám, a Prezi egyik alapítója.

 

 Ez a cikk először az Éva magazin 2017. júniusi számában jelent meg.