Antoni Rita összegyűjtött cikkei, publicisztikái

A hidzsábon innen és túl

2018. december 31. - A. R.

Forrnak az indulatok a muszlim női ruhadarabok körül. Világszerte különböző drasztikussággal büntetik a nőket miattuk, a ferde pillantásoktól a pénzbírságon át a börtönig, a savtámadásig és a becsületgyilkosságig. Keleten az a baj, ha nem hordják, nyugaton pedig az, ha hordják őket.

Tovább

Szabadíts meg a gonosztól! - Harc a pedofil papok ellen

„A vatikáni válságtalálkozáson az országukat érintő pedofilbotrányok miatt lemondott a teljes chilei püspöki kar.” „Kétéves börtönt kaphat gyerekek elleni visszaélések eltussolásáért Philip Wilson ausztrál érsek.” „Bíróság elé kerül szexuális zaklatási ügyek miatt George Pell vatikáni tisztségviselő.” Ezeket a szalagcímeket mind a májusi hírek közt olvashattuk. Azonban hosszú és rögös út vezetett odáig, hogy a gyerekekkel szembeni papi pedofília ne maradjon büntetlenül: bátor túlélők, elszánt oknyomozó újságírók, jogászok, pszichiáterek és az egyházuk tökéletlenségével és felelősségével szembenézni képes papok több évtizedes munkája kellett hozzá.

Tovább

A hatékony áldozatvédelem hárítása a halogatástól a démonizálásig: Az Isztambuli Egyezmény sorsa Magyarországon

Tulajdonképpen már megint ott vagyunk, ahonnan 2012 őszén indultunk: fogjuk be és szüljünk.

Mi az, és miért fontos az Isztambuli Egyezmény?

Az  az Európa Tanács 2011-ben létrejött egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról. Átfogó áldozatvédelmi stratégiát és külföldön már bevált jó gyakorlatokat tartalmaz, amelyek segítségével a családon belüli erőszak miatt bekövetkező halálesetek száma – jelenleg Magyarországon évi 73 nő és 12 gyerek – jelentősen csökkenthető lenne: a spanyolországi áldozatvédelmi gyakorlatot követve az évente megölt nők száma 16, a német gyakorlatot követve 18 lenne. (Lásd magyar nőszervezetek 2012-es ).

Tovább

„Fúj, hogy mer aktképhez modellt állni ilyen alakkal? ”

A férfiuralomnak a testszégyenítés érdeke: amíg a nők egymás seggméretét kritizálják, addig sem gondolkodnak el a társadalmi helyzetükön.

Kultúránk úgyis olyan nagyra tartja a „bevállós” nőket, tessék, Réka aztán bevállalós volt, és mindent megmutatott. Modellt állt Schiller Noa fotóművésznek, és az elkészült (nem pornográf) aktképek közül kettőt feltett a Facebookra. ...Ja, hogy nem így gondoltátok azt a bevállalósságot? Tényleg? Hű, meg vagyok lepve! Na és miért nem?

Tovább

Nők a "feminista agymosás" ellen: a vak komondor csóválja a farkát

Nem most látom először, hogy a rendszerkritika a hagyományos nemi szerepeknél rendre megtorpan, és valószínűleg nem is utoljára.

Térben és időben eltájolódott, különös „mozgalom” ütötte fel fejét néhány hazai internetes felületen: amerikai mintát követve állítólag nők emelik fel a szavukat az állítólagos „modern feminizmus” állítólagos túlkapásai ellen. A kezdeményezésről elsőként a magát ellenzékinek  feltüntető Nyugati Fény nevű blog tudósított, és magukat szintén ellenzékinek feltüntető több tízezres Facebook-oldalak azonnal továbbították a hírt. Nem most látom először, hogy a rendszerkritika a hagyományos nemi szerepeknél rendre megtorpan, és valószínűleg nem is utoljára; ami miatt mégis reflektálok a jelenségre, az az, hogy a széles körben olvasott hírportálok (hvg.hu, index.hu) is rögtön és lelkesen tudósítottak a tevékenységükről – ami a nők által kezdeményezett, alulról szerveződő mozgalmakról meglehetősen ritkán mondható el.  

Tovább

Többszörös orgazmus: nyitott kapcsolatokról az RS9 színházban – monogámoknak is

Szőnyi Szilárd elment a Budapest Pride-ra... Na, ennyire azért nem volt durva, csak én, a megrögzött monogám mentem el az RS9-be a Budapest Anarchista Színház poliamoriáról, azaz többszerelműségről szóló, „Többszörös orgazmus” című darabjára. A témától való személyes idegenkedésem miatt több mint két évig halogattam a dolgot – a fergeteges élmény után ezt utólag már igencsak bánom.

Tovább

Nekem se Kövér László, se „Weiss Eszter” ne mondja meg, mit jelent nőnek lenni!

Ami engem illet, én szabványtestű nőként sem kérek a női mivolt ilyen behatárolt, egyben végtelenül demotiváló meghatározásából.

Talán fél éve tapasztaltam először, hogy egy néhány fős csoport tagjai – hol valódi, hol álnéven – megpróbálnak Magyarországra importálni egy az itteni viszonyok közé cseppet sem illő ideológiai torzszülöttet: a radikális feminista irányzat transzfób ágát, ami külföldön méltán nyerte el a „terf” (trans exclusionary radical feminism) nevet. Ez az eszmei áramlat, melynek angol nyelvterületen fő képviselői olyan második hullámos radikális leszbikus feministák, mint Janice Raymond, Sheila Jeffreys, Julie Bindel, valamint a Feminist Current nevű kanadai honlap, saját elmondása szerint a „transzpolitikát” kritizálja, mert azt veszélyesnek tartja a nők számára azon az alapon, hogy a transz nők valójában férfiak, akik nemritkán erőszakos céllal akarnak betörni a női terekbe.

Tovább

Mennyit érsz?

Interaktív kiállítás a prostitúció és emberkereskedelem ellen.

Október 18. és 22. között a Rézkígyó kávézóban második alkalommal volt látható a Mennyit érsz? című interaktív kiállítás, melyet a prostitúció áldozatait biztonságos szállással (ahová gyermekeiket is magukkal vihetik) és rehabilitációval segítő Névtelen Utak Alapítvány szervezett a Golgota Keresztény Gyülekezettel együtt. Becslések szerint ma Magyarországon több mint 35 ezer ember érintett a modernkori rabszolgaság e formájában.

A helyszínt könnyű volt megtalálni, hiszen már az ajtón és az ablakokon elhelyezett poszterek is az emberkereskedelem problémájára hívták fel a figyelmet. A belépő vendégeket az alapítvány egyenpólós munkatársai fogadták, akik – jelezve, hogy bárkiből válhat áldozat – „te is lehetsz” felirattal ellátott vonalkódot pecsételtek az alkarunkra. Ezután megmutatták a „Nem árucikk”, illetve „Igazi férfi nem vesz nőt” táblákat, amelyekkel szelfizve a közösségi oldalakon is terjeszthető volt a rendezvény üzenete. Az előzetes online kampány során ismert emberek, például Al-Ghoui Hesna és Süveges Gergő televíziós műsorvezetők fényképezkedtek ezekkel a táblákkal. A kiállítást, mint különösen érzékeny célcsoport, szülői engedéllyel 14 és 18 év közötti fiatalok is látogathatták. A koncepció középpontjában az emberi méltóság fogalma állt, amellyel ellentétes a másik ember szexuális tárggyá, megvásárolható árucikké degradálása – ez a szemlélet együttműködési alapot nyújthat különböző világnézetű, ám a nők elleni erőszakkal szemben egyformán fellépni kívánó emberek és csoportok között.

Tovább

A nyilvános lánykérés nem romantikus – főleg nem éremátadón

Mi lehet annál nagyobb kitüntetés egy nőnek, mint hogy egy férfi nagyközönség, ország-világ előtt, térden állva (brrr…) kinyilvánítja, hogy akarni méltóztatik őt?

Augusztus 14-én a riói olimpiai játékokon, a női műugrók 3 méteres versenye után, ahol az ezüstérmes a kínai Ho Ce lett, barátja, a szintén kínai férfi műugró, Csin Kaj a dobogóhoz lépett. Térdre ereszkedett és ott helyben megkérte a nő kezét, aki a könnyeit törölgetve igennel felelt. A közönség tapsolt, mindenki olvadozott. Én nem.   

A szintén olimpikon, és az esetet megelőző napon bronzérmet szerzett Csin Kajról nem állítható, hogy ne tudná, mennyi munkával jár a felkészülés, és milyen mámorító a siker érzése a dobogón állva. Ez egy egyéni teljesítmény méltó megkoronázása. Vajon miért gondolta Csin jó ötletnek betolakodni a barátnője sikerének pillanataiba és durván offolva ellopni a show-t?   

Tovább

A szexmunkás életbe!

Nem feltétlenül a szexmunkás élethelyzet identitássá emelésével, netán éljenzésével lehet a leghatékonyabban kifejezni a tiszteletünket a szegregátumból jövő roma nők, vagy a transznemű nők, netán a menekült nők felé.

Hazánkban egyelőre csak elvétve jelenik meg a feminizmus (félrevezető módon) „sex-positive”-nak nevezett liberter vadhajtása, amely a nők saját testük feletti önrendelkezési jogához kapcsolja és szabad választásként ünnepli a pornót és a prostitúciót. Magyarországon a nőjogi aktivisták többsége – e sorok íróját is beleértve – többek bánatára olyannyira „elmaradott”, hogy a pornót és a prostitúciót a nők elleni erőszak megnyilvánulási formáinak tekinti, és esze ágában sincs azokat bármilyen formában mint női „jogokat” éltetni.

Tovább

Másodrangú szülők

Még a Facebook dúsgazdag ügyvezető igazgatója, Sheryl Sandberg is, miután váratlanul megözvegyült, döbbenten szembesült a gyermekeiket egyedül nevelő anyák nehézségeivel. Ha még az ő privilegizált helyzetében sem könnyű egyedülálló szülőnek lenni, mi

Sandberg férje halálának első évfordulóján Facebook-posztjában elismerte, hogy Dobd be magad! című sikerkönyvének megírásakor hibázott: nem szentelt elég figyelmet azoknak a nőknek, akiknek nincs támogató társuk. Tisztában van vele, hogy a nehézségek anyagi részét ő sosem fogja megtapasztalni, mégis nagyobb empátiája alakult ki az egyedülálló szülők felé, és a vállalati irányelvek olyan átalakítását sürgeti, amely kedvező az alternatív családformákban élő embereknek is. Az egyedülálló anyák aligha küzdenek a kevés esetben valós „munka vagy család” dilemmával – még annyi esélyük sincs a főállású anya szerepét választani, mint házasságban/kapcsolatban élő társaiknak. Szándékosan nem írtam azonban „karriert”: élethelyzetüknél fogva ugyanis ritkán tudják „bedobni magukat” az előmenetel érdekében.

Tovább

Kamaszos kíváncsiság

Letöltendő börtönről felfüggesztett fogházra enyhítették az ítéletét kedden annak az öt nyíregyházi fiúnak, akik szexuálisan molesztáltak és közben levideóztak egy magatehetetlen, 14 éves lányt – írta az Index. A bíró indoklása az elkövetőmentegetés

Nem kell az Egyesült Államokig elmenni egy kis nemierőszak-kultúráért, nekünk is van bőven szegény, meghurcolt erőszaktevőnk és büdös ribanc áldozatunk. Kiss László kapcsán is megtanultuk, hogy az elkövetők tehetséges mivolta olyannyira fontos, hogy arra hivatkozva a büntetés csökkenthető, és a társadalmi következmények megúszhatók. Az áldozat persze sosem áll ígéretes jövő előtt – a bulizó, alkoholt fogyasztó, horribile dictu, táncoló (!) lány biztosan csak egy kis kurva, akinek olyannyira nem számít a jövője, hogy ennek kapcsán még csak feltételezések sem hangzanak el. 

Tovább

Nincs itt semmi diszkrimináció!

A napokban hazánkban vizsgálódott az ENSZ nőjogi bizottságának munkacsoportja. Lesújtó eredményekre jutottak, aminek jelentésükben hangot is adtak.

Még ki sem tették a lábukat az országból a mindentudó, így a nemzetközi szakértők felett is álló EMMI, máris kész volt a magabiztosan hárító válasszal. Szerintük a nemzetközi szakértők „mesterségesen szembeállítják” (sic!) a családok és a nők támogatásának ügyét egymással. Mesterségesen! Mi ebből a tanulság? Család nélkül a nő – de boldog lenne Otto Weininger, ha ezt hallaná! Százéves késéssel, de eszméi mégiscsak megfogantak! – semmi! A nő önmagában semmi! Nem ember, nem kell támogatni, az őt érintő specifikus problémákkal (hogy mikkel?) foglalkozni! Ha női mivoltából fakadóan diszkrmináció vagy erőszak éri, az ő baja, miért nem szült. Ha szült, akkor meg miért nem szült többet. Nem kell ezt túlbonyolítani! 

Tovább

Több orgazmust, kevesebb pornót!

A heteroszexuális nők nem elhanyagolható hányada számára a szex nem öröm, hanem szorongás forrása. Ennek oka, hogy az elvárás az, hogy a nők ne a saját élvezetüket keressék, hanem az, hogy „bevállalósak” legyenek.

A feminizmus mai, „negyedik hullámának” állítólag központi kérdése lesz a szexuális kizsákmányolás kontra „szexmunka” vita, azonban a „szexuális kérdés” okozta feszültség nem újdonság a nőmozgalomban. A huszadik század elején viszont a szavazati jog megszerzése olyan egységes, közös cél volt, ami felülírta ezt az ellentétet. Azóta rájöttünk, hogy a formális, jogi egyenlőség nem elég, ugyanis, ha törvényes keretekkel már nem lehet elnyomni, illetve a hatalomból kirekeszteni a nőket, akkor az egyenlőtlenség kevésbé megfogható (így még nehezebben leküzdhető) módokon tör utat magának.

Tovább

Virág, puszi, nemi erőszak

Az áldozatok nem véres bosszút akarnak, csak igazságot.

„Haddaggyammáreztoda” – motyogja nem túl intelligensen a tisztességben megőszült erőszaktevő egykori áldozatának. Takáts Zsuzsanna, higgadt, udvarias ember lévén, elfogadja a szituációhoz vajmi kevéssé illő csokrot. A kamera rögzíti a jelenetet.

Az előzmények szerint nem csak Kiss László akart bocsánatot kérni, de Takáts Zsuzsanna is szerette volna ezt a találkozót, mégpedig azért, hogy a szembenézés által le tudja zárni magában a történteket. Eddig érthető, de mi szükség volt arra, hogy a találkozó a nyilvánosság előtt történjen? Az embereket meg kell nyugtatni, „nem kell ebből további hisztériát csinálni” – Takáts Zsuzsa szándékai e téren sajátosan egybevágtak Kiss Lászlóéval. Ezt is meg kell értenünk. Ahogy Balogh „Vakkomondor” József élettársa, Sánta Terézia esetében is próbáltam – többnyire hasztalan – elmagyarázni: ha az áldozat megbocsátása a nők elleni erőszak szempontjából nem is szerencsés üzenet, akkor sem terhelhetjük az ügyet, illetve a küzdés felelősségét egyes, a médiában ismertté váló áldozatokra. Nem várhatjuk el tőlük, hogy megfeleljenek bármiféle „ideális” áldozati viselkedésnek, netán egyenesen ikonná váljanak, mozgósítsanak más áldozatokat és bekapcsolódjanak az erőszak elleni küzdelembe.

Tovább

Kiss László csak a jéghegy csúcsa

A cél olyan társadalmi környezetet teremteni, ahol a szexuális erőszak legalább akkora undort, elítélést és elhatárolódást vált ki, mint egy közszemlére tett szőrös női láb.

A valódi változáshoz a nők elleni erőszak visszaszorítására és megelőzésére átfogó intézkedéseket előíró Isztambuli Egyezmény törvénybe iktatása kell. Minimum.

Amikor kiderült, hogy Kiss László fiatal korában csoportos nemi erőszakban vett részt, tele volt az internet feldühödött kommentelőkkel, akik a lemondását követelték. Az utobbi céllal indított petíciót fél nap alatt több mint hatezer ember írta alá. A közfelháborodás hatására Kiss le is mondott – sőt támogatója, Aczél Endre is megszenvedte sajátos „különvéleményét” –, de az, aki azt hiszi, hogy most már hátradőlhetünk, téved. Kiss László nem ok, hanem következmény. 

Tovább

Hollik Istvánnak is van társadalmi neme

A társadalmi nemek tanulmánya nem a (senki által nem vallott) szabad nemválasztással, hanem a nemek társadalmi helyzetével foglalkozik.

A múlt hét elején vitát indított az Emmi rendeletmódosító előterjesztése, miszerint a társadalmi nemek tanulmánya mesterszakot meg kell szüntetni. Hétfőn a KDNP-s Hollik István a Hír TV vendégeként újfent demonstrálta azt, amire korábban még a jobboldali-konzervatív lapszerkesztő, Bencsik Gábor is felhívta a figyelmet: a kormánynak a társadalmi nemek tudománya, azaz a gender studies mibenlétéről fogalma sincs.

Tovább

Szexben nincs igazság – legfeljebb korrektség

Miután kiderült, hogy a torontói gázoló indítéka a nőknél való sikertelenség volt, Robin Hanson közgazdász „szexuális újraelosztás”-elmélete nyomán meglehetősen abszurd vita lángolt fel a világsajtóban. E vita, amely jelenleg is tart, arra tesz kísérletet, hogy a társadalmi igazságosságról szóló diskurzus keretébe gyömöszölje a szexualitást.

Tovább

Erőszaknál kevesebb, rossz szexnél több

A beleegyezés nem egyenlő az önrendelkezés feladásával, és vissza is vonható

A Me too kampányt azon az alapon próbálták meg méltatlanul hitelteleníteni többen, hogy összecsúsznak benne az erőszak különböző súlyosságú formái. Most, amikor az erőszak spektrumán kívül eső jelenségek is előtérbe kerültek, véleményem változatlan: az adekvát válasz nem a mozgalom bagatellizálása, hanem a definíciók tisztázása, a jelenségek szétszálazása. Ne dőljünk be a visszacsapásnak továbbra sem: az, hogy valami nem erőszak vagy zaklatás, még nem jelenti azt, hogy nincs vele probléma. Azt sem, hogy nincs köze a nemek közti egyenlőtlenségekhez.

Tovább

Ne terelj, mucikám, ne terelj!

Erőszakbagatellizálással indult az év

A Me too jelenség, ha nem teremtett is azonnali és acélos politikai akaratot a zömmel férfi döntéshozók részéről a nők elleni erőszak felszámolására, annyit elért, hogy a problémát többé nem lehet szőnyeg alá söpörni. Az isztambuli egyezménytől és a gendermumustól rettegő Magyarországon sem. Csakhogy a feminizmus története során végighúzódó jelenség: ha elérünk egy halovány sikert, rögtön jön, ágyúval verébre módon, a backlash, azaz a visszacsapás. Ennek három megnyilvánulását is tapasztalhattuk a napokban.

A szokásos hímsovén fröcsögések mellett elszórtan már októberben, az első „Me too”-posztok után megjelentek, majd mostanra még többen lettek a fanyalgók és a kényszeres különvélemény-gyártók, akik több felbátorodó áldozatot mégis hallgatásra késztetve „divatmetoo”-ról kezdtek okoskodni. Hát persze, a zaklatási vagy abúzusélmény már csak olyan, mint a Birkin táska vagy a Manolo Blahnik cipő. Ha az egyik nőnek van, a másik is akar magának – hiszen ezzel olyan menővé lehet válni! Mindenki a figyelemnek erre a formájára vágyik, nemdebár?

Tovább

„Bőre fehér, mint a hó…”

A közelmúltban nagy felháborodást váltott ki egy kozmetikai cég internetes reklámja, amelyben egy fekete nő a sötétbarna pulóveréből kibújva egyúttal a bőrét is levedli, és fehér nővé változik.

A cég azzal védekezett, hogy az üzenet az volt, hogy a kozmetikumot bőrszíntől függetlenül bárki használhatja, nem pedig az, hogy a fehér bőr kívánatosabb lenne a sötétnél. Annak fényében, hogy a világ más részein ugyanez a cég éppen világosító hatást ígérve adja el a termékeit, a mentség meglehetősen képmutató.

Tovább

Észak-Korea: üdv a földi pokolban!

A közelmúlt híreiből értesülhettünk arról, hogy Észak-Korea nukleáris rakétaprogramja miatt az ENSZ gazdasági szankciókat szabott ki a diktatorikus vezetésű államra, mire az támadással fenyegetőzött. Ez ismét ráirányította a világ figyelmét az elszigetelt országra, ahol szinte a teljes lakosság elnyomásban él. A nők különösen kiszolgáltatottak.

Tovább

Fuss úgy, mint egy lány – üvegplafon a sportban

Nemrégiben bejárta a világsajtót a hír, hogy a hetvenéves Kathrine Switzer teljesítette a bostoni maratont. Nem először állt rajthoz a világ egyik leghíresebb futóversenyén. Ötven évvel ezelőtt, 1967-ben is indult (annyi trükkel, hogy a jelentkezési lapon nem írta ki a keresztnevét), akkor azonban a szervező, mivel az azt megelőző hetven évben csak a férfiak terepe volt ez a nagyszabású esemény, megpróbálta megakadályozni a részvételét és le akarta tépni a 261-es sorszámát. Azóta ugyan elfogadottá vált, hogy a nők is sportolnak, de beszélhetünk vajon egyenlőségről?

Tovább

Harminc éves az Erasmus program

Boldogulás egyedül, idegen környezetben, nyelvtanulás, új emberek megismerése, sok buli, életre szóló élmények – ezek jutnak először eszünkbe, ha azt halljuk: külföldi tanulmányút.

Idén ünnepli 30. születésnapját a felsőoktatásban részt vevő hallgatók Európán belüli mobilitását biztosító Erasmus diákcsere-program, amelyben eddig csaknem 5 millió diák vett részt. 

Az Európai Bizottság 1987-ben alakult projektjének eredeti angol neve European Region Community Action Scheme for the Mobility of University Students. A kezdőbetűkből áll össze az ERASMUS rövidítés, amely egybeesik Rotterdami Erasmus németalföldi humanista nevével. A társítást sem a szervezők, sem a résztvevők nem szokták elutasítani – legfeljebb a program által ihletett, Lakótársat keresünk című film (2002) főszereplője, akinek rémlátomásaiban, mintegy morbid figyelmeztetésként jelenik meg a tudós alakja. Xavier és lakótársai esetében ugyanis a bulizás és a szex kerül túlsúlyba a tanuláshoz képest. Vajon mennyiben tekinthető ez tipikusnak a valóságban?

Tovább

Amikor a nők utcára vonulnak

A közelmúltban nagy port vert fel a január 21-én Washingtonban megrendezett Nők Menete, ahol mintegy félmillióan tiltakoztak a frissen beiktatott Trump elnök regresszív értékrendje: a nők jogainak csorbítása, a rasszizmus és a klímaváltozás bagatellizálása ellen. A közelmúltban számos országban tartottak hasonló rendezvényeket. Vajon mi készteti a nőket arra, hogy ilyen létszámban az utcára vonuljanak? 

Tovább

Dilemmák a Down-szindróma körül

Kedves jövendőbeli anyukám! Ez volt a címe annak a boldog Down-szindrómás gyerekeket bemutató videónak, amit betiltottak Franciaországban.

Az indoklás szerint a film lelkiismeret-furdalást kelt azokban a nőkben, akik a rendellenesség felismerésekor a magzat elvetetése mellett döntenek. Ezzel csaknem egy időben egy másik film a fogyatékossággal élők jogai nevében megkongatta a vészharangot az újonnan kifejlesztett, majdnem 100 százalékos szűrési módszerrel kapcsolatban. Két véglet?

Tovább

Van-e elég nő a világon?

2007-ben India Andra Pradesh nevű tartományában egy szántáshoz készülődő gazdálkodó döbbenten vette észre, hogy a földből kikandikál egy apró kezecske.

Odarohant és elfojtott sírást hallott. Néhány pillanat múlva kendőbe bugyolált, ép és egészséges, kétnapos kislányt ásott ki a földből, akit a kórházban az orvosok Laksminak neveztek el. De nem minden feleslegesnek ítélt lánycsecsemő története végződik ilyen szerencsésen. 

Tovább

„Akkora volt a fegyverem, mint én magam”

Gyerekek a háború és a terrorizmus szolgálatában

A közelmúltban az egész világot megrázta az Iszlám Állam videója öt gyerekről – köztük egy fehér bőrű, kék szemű brit fiúról –, akik hidegvérrel tarkón lövik az eléjük térdepeltetett kurd rabokat. Mi vezet odáig, hogy egy gyerek képes lesz ilyen vérfagyasztó tettre? 

2016. szeptemberi adatok szerint jelenleg a Föld 67 országa érintett háborúban, fegyveres konfliktusban, és ezeknek mintegy 75 százalékában harcolnak gyerekkatonák, országonként nyolcezer (Afganisztán) és nyolcvanezer (Mianmar, a korábbi Burma) közötti létszámban. Számukat összesen 300 ezerre teszik – ami azt jelenti, hogy a harcolók közül minden tízedik 18 év alatti. A legfiatalabb gyerekkatonák akár a hét-nyolc évesek közül is kikerülhetnek.

Tovább

A szüzesség mítosza Szűz Máriától Britney Spearsig

A nők szüzességének mitizálása a patriarchátussal egyidős: a magántulajdon felértékelődésével és az apajogú öröklés megjelenésével a férfiakat nyomasztani kezdte a lehetőség, hogy a feleségük kakukkfiókát csempész a családi fészekbe, és idegen kézre száll a vagyon. Így vette kezdetét a nők szexualitása feletti zsarnokoskodó kontroll, amit bizonyos formában sikerült napjainkba is átmenteni. 

Tovább

Fogamzásgátlás, halleluja?

 Az, hogy hány gyermeket vállal egy nő (egy család), hogy mennyire könnyen érhetőek el a fogamzásgátló eszközök, hogy megengedett-e az abortusz, nem csupán népesedéspolitikai kérdés.

A reprodukciós jogok köztük a vállalt gyermekek számáról való döntés, a biztonságos szülés, a szülés közben átélt fájdalom csillapítása, az anyai halandóság csökkentése a nemek egyenlőségében is kulcsszerepet játszanak, de a nők legalapvetőbb jogait is érintik: az élethez, a testi épséghez, az emberi méltósághoz való jogokat. Vajon mennyiben érvényesülnek ezek ma?

Tovább

Házasság nyugaton-keleten

Az elmúlt hónapban az ország több pontján láthattunk esküvői kiállítást reklámozó óriásplakátokat. Mindegyiken egy boldogságtól sugárzó nő szerepelt – egyedül.

Eszerint a tündérmesék klasszikus vége, az esküvő a nő „nagy napja”, csakis az ő kedvéért kerül rá sor: hogy – már-már érthetetlen aprólékossággal – bíbelődhessen a ruha, a fátyol, a vendégsereg, a menü, a szalvéta és az elmaradhatatlan székszoknyák kiválasztásával; míg a vőlegény a maga unalmas öltönyében egészen háttérbe szorul. Ez az a nap a nő életében, amikor szépsége teljében és számára elérhető legmagasabb társadalmi presztízs birtokában a figyelem középpontja. Családtagjai és barátai más alkalmakkor aligha tapasztalható nagyvonalúsággal rajongják körül (a rokonok kisebb eséllyel zokognak a meghatottságtól egy doktori védésen vagy elnöki beiktatáson); fontosnak, boldognak, sikeresnek érzi magát  – nem gondol sem a következő években folyton rámaradó mosatlanra, sem arra, hogy ha ezt szóvá teszi, majd jól lesárkányozzák. 

Tovább

A léghajótól a harcművészetekig: belevaló szüfrazsettek

November 26-tól vetítik A szüfrazsett című filmet, többek között Meryl Streep szereplésével. Ennek alkalmából csokorba szedtük a legfigyelemreméltóbb – ha nem is legismertebb – korai nőjogi aktivistákat. 

19-20. század fordulójára megérett a gondolat: az emberiség jó felét kitevő nőknek igenis legyenek azonos jogaik a férfiakkal! A nők törekvése szinte minden területen beleütközött a férfiak ellenállásába, ám a legádázabb csaták a közélet szférájában zajlottak. Ma azokat a nőket, akik az általános női választójogért küzdöttek, átfogóan „szüfrazsettnek” szokás nevezni, ám saját korukban csak szűkebb csoportot alkottak azok között az Angliában működő aktivisták között, akik az egyenjogúság megteremtésén fáradoztak.

A női választójogért küzdő szervezetek 1897-ben egyesültek Női Szüfrazsett Szervezetek Országos Szövetsége (NUWSS) néven, vezetőjük Millicent Garrett Fawcett, az Angliában elsőnek diplomát szerző orvosnő, Elizabeth Garrett Anderson testvére lett. Ők a szüfrazsista szóval illették magukat, kifejezetten elhatárolódtak az agresszív fellépéstől, és nem győzték hangsúlyozni, hogy a „hölgyhöz illő” és törvénytisztelő módszereket részesítik előnyben. (A magyarországi Feministák Egyesülete is ezt az irányt követte.) A radikális Emmeline Pankhurst és köre azonban nem tartotta célravezetőnek ezt a finomkodást, így 1903-ban kiváltak a csoportból és megalapították a Nők Társadalmi és Politikai Unióját (WSPU), amely a polgári engedetlenség merészebb eszközeivel dolgozott. A sajtó aggatta rájuk 1906-ban a szüfrazsett gúnynevet, ők csupán „militánsnak” hívták magukat. 1907-ben Charlotte Despard vezetésével közülük is kivált egy újabb csoport, mely basáskodónak találta Emmeline Pankhurst vezetési stílusát. Ez a mozgalom, a Nők Szabadságligája (WFL) nem gyújtogatott, nem tört be ablakokat, ám az adósztrájkot és más figyelemfelhívó módszereket nem vetette meg.

Tovább

Rólam

Szegeden születtem, ott jártam egyetemre angol és filozófia szakokon. Az angol szakkal együtt elvégeztem - ekkor még teljesen zavartalanul - a gender szakirányt is. Noha tizenéves korom óta érdekeltek a nőjogi kérdések - elsőként Naomi Wolf A szépség kultusza c. könyve tett rám nagy hatást tizenhat évesen - a feminizmusom az egyetem alatt, részben tanulmányaim hatására artikulálódott. Tanulmányaimat PhD hallgatóként folytattam, ebben a minőségben az Angol-Amerikai Intézet, majd a Könyvtár- és Humán Információs Tanszék oktatója voltam. Irodalom kurzusokat tartottam, a fantasztikum műfajait és ezek gendervonatkozásait kutattam. Az utóbbi években témát váltottam és a magyar feminizmustörténet területén publikáltam, többek közt a Feministák Egyesülete szegedi fiókjának történetéről.

Tovább

Szexbabák, szexrobotok - hús-vér társ helyett

A saját tervezésű és alkotású, önálló gondolatokkal és független akarattal a kapcsolatot nem bonyolító nő évszázadok óta töretlenül a férfifantázia tárgya.

„Vegyen magának guminőt!” – szoktuk mondani az olyan férfira, aki csendes, szolgalelkű társra vágyik. Lehet, hogy félig viccnek szánjuk, a tudomány azonban már ennél is tovább ment: 2050-re nem hogy a felfújható játékfigurákkal, hanem egyenesen a robotokkal való szex válik természetes jelenséggé dr. Ian Pearson brit futurológus szerint. Azt, hogy ez nem üres spekuláció, világosan jelzi, hogy akadnak férfiak, akik „élethű” és „anatómiailag pontos” szexbabát tartanak a „feleségüknek”, és ezzel párhuzamosan mozgalom indult a „technoszex” ellen.

Tovább

Jön-e a királyfi hófehér paripán? Női szerepek a mesékben

A mese népszerűsége töretlen, és minden korosztály számára létezik megfelelő változata. Lehet a hősnő szépséges királykisasszony, szegény parasztlány, csetlő-botló kamasz, visszahúzódó egyetemista vagy utcai prostituált, az üzenet változatlan. „Majd jön a királyfi, és megoldja az életedet. Te csak legyél szép, és várj.” 

Tovább

Pszt! Államtitok!

„Erről nem beszélhetek, ez államtitok!” – szokott elhangozni társalgás közben viccesen. Valószínűleg kevésbé találja humorosnak a témát Kao Jün újságírónő, akit a közelmúltban államtitok kiszivárogtatásáért börtönöztek be Kínában. De miből is lesz államtitok? Ki(k) elől titkol el az állam bizonyos információkat, és, főleg, miért, ki(k)nek az érdekében? Ennek jártunk utána. 

Tovább

Nő szeret nőt

Minden, amit tudni akartál a leszbikusságról

Csalódott az ellenkező nemben? Vagy éppen alig várja, hogy eljöjjön az igazi férfi, aki majd megszeretteti vele, ami a „normális”? Csak egy fázis, majd kinövi? Netán divatból csinálja? És vajon ő „a nő” vagy „a férfi” a kapcsolatban?

Tovább

Miért nem szül (eleget) a magyar nő?

„Magadnak szülöd!” – figyelmeztetik a nőket sokan cinikusan, arra utalva, hogy a leendő anya jobb, ha felkészül: a férjére nem biztos, hogy számíthat majd.

Napi szinten halljuk: „fogy a magyar”! A demográfusok egyre romló számadatokkal ijesztgetik a politikusokat; ami azonban az okokat és a megoldásokat illeti, egyik tábor sem viszi túlzásba a fejtörést – tisztelet a kivételnek. A tendenciáért sokan a nők önmegvalósító törekvéseit hibáztatják. Biztos, hogy ez ilyen egyszerű? Megkérdezte valaki magukat a nőket? 

Tovább

Hol a nő helye? Ki mondja meg?

„A nő helye a küzdelemben van” – szól a szexista közhelyet átfogalmazó internetes mém, amire rögtön megjelent a hímsoviniszta válasz: „Küzdelem? Ez a konyha új neve?” Ha körülnézünk a közéletben és a tankönyvekben, kénytelenek vagyunk rádöbbenni arra a tényre, hogy az ilyen megnyilvánulások nem ritkák, nem elszigeteltek és nem ártalmatlanok. 

Tovább

Malala, a megállíthatatlan

A lányok oktatásáért küzdő aktivista, minden idők legfiatalabb Nobel-díjasa.

„Miért kellene megtanulniuk a nőknek írni és olvasni? És kinek írnának? Csak a férjüknek írhatnának. Ha a férjük velük él, minek küldjenek neki levelet?” – értetlenkedett egy pakisztáni lap főszerkesztője a hatvanas évek elején, amikor Oriana Fallaci olasz újságíró a helyi analfabéta nők arányát firtatta. 

Tovább

A kövér ember is ember – Képes vagy mellőzni az (elő)ítéleteidet?

Az amerikai gyerekek jobban félnek attól, hogy kövérek lesznek, mint a ráktól, a háborútól vagy a szüleik elvesztésétől.

A kövérségről a többségnek a fogyókúra jut eszébe, a diéta, a testmozgás, és talán néhány megbélyegző jelző, pl. lusta, torkos, igénytelen, akaratgyenge. Az ítélkezés mellőzéséről és a sokféleség elfogadásáról szó sem lehet?

Tovább

Én, te, ő szólóban - világtrend az egyedüllét?

Egyedül élni ma már nem számít társadalmi bukásnak.

Elhagyatott? Önző? Öntelt? Frusztrált? Megkeseredett? Boldogtalan? Ezekhez hasonló, nem éppen hízelgő jelzők jutnak eszünkbe, ha az egyedülállókra, főként a 35-40 feletti egyedülállókra gondolunk? Egyre több empirikus kutatás mutat rá, hogy ideje e megbélyegző előítéleteinken változtatnunk, és belátnunk, hogy nem minden esetben egyéni defektről vagy szerencsétlenségről van szó, hanem egy új és adott esetben konstruktív társadalmi trendről.

Tovább

„A nők verhetetlenek!” – Lázadó nők Magyarországon régen és ma

2003-at írtunk, utolsó éves egyetemista voltam. „Sztárpletykák, fogyókúra, receptek, horoszkóp, szépségtippek – minden, amire egy nőnek szüksége van!” – harsogta egy reggel a rádió. Elborzadtam. Valóban ez minden, ami érdekli a nőket? Hol marad például az irodalom, a kultúra, a tudomány, a történelem? És a jog – saját jogaik? Azóta eltelt néhány év, mára honlapot szerkesztek egy másfajta nőideál jegyében, és arcképcsarnokunkat folyamatosan bővítve elégedetten látjuk: hazánkban már több generációra tekint vissza azoknak a nőknek a története, akik a társadalom által rájuk szabott szűk szerepeknél többre vágytak, és tettek is a változásért.

Tovább

Az „emberi minőség hiánya” nem elégséges magyarázat a párkapcsolati erőszakra

Viszontválasz Németh Györgynek

Németh György szociológus válasza a Gender nélkül sehogy sem megy c. cikkemre itt található. Alább a viszontválaszom: 

Kedves György! 

Annak a férfinak, aki tud férfitársa bántalmazó viselkedéséről, netán látja, hallja is azt, és haveri vagy kényelmi megfontolásból nem avatkozik közbe, igenis van közvetett felelőssége. Ne értsen félre: nem kell a nem erőszakos férfiaknak hamut hinteniük a fejükre, s szégyellniük magukat és férfi mivoltukat erőszakos társaik viselkedéséért. Viszont az a férfi, aki akár csak megtagadja a rituális kezet rázást (a férfiklubba befogadás szimbolikus jelét) a közismert elkövetővel, és társaságban rászól a partnerét lökdöső, vele megalázóan beszélő vagy erőszak-bagatellizáló történetet, viccet mesélő társára, máris tett valamit a nőkért és a nemek egyenlőségéért.

Tovább

Gender nélkül sehogy sem megy

Az, hogy az elkövetők 99 százaléka boldogan éli világát és nyugodtan alszik, nemcsak a következő lehetséges áldozatoknak árt, hanem a férfiakra is árnyékot vet.

Nemcsak a vallási fundamentalista és időnként szélsőjobbos színezetű „genderideológia”-pánik végletes elburjánzását érhettük meg idén, hanem azt is, hogy nőkről (és nem csak általában „emberekről”) beszélni szélsőséges, férfigyűlölő kihágássá vált. Márpedig ha a párkapcsolati és családon belüli erőszakot függetlenítjük a nemiszerep-elvárásoktól, sztereotípiáktól, és úgy próbáljuk felszámolni, abból nem lesz más, csak formaság, mellébeszélés. Így a női halálos áldozatok számát sem lehet a jelenlegi szint – évi hetven – alá csökkenteni Magyarországon. Ez a legfontosabb, amit november 25-én, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján el kell mondanom: a problémával szemben csak akkor lehet hatékonyan fellépni, ha a megelőző intézkedéseknél és az eljárás folyamán is figyelembe vesszük a társadalmi nemi szerepeket (ezekre utal a gender, azaz társadalmi nem kifejezés) és a nemek közti hatalmi viszonyokat (ezeket elemzi a társadalmi nemek tudománya, a démonizált gender studies).

Tovább

Szexmunkások, családmunkások

Soha máskor annyi lelkesen bólogató, hirtelen „feministává” vedlő férfit nem látok, mint amikor a saját test áruba bocsátása a nők szabadságjogaként merül fel.

Prostitúció mint kizsákmányolás és nők elleni erőszak kontra prostitúció mint női jog és „szexmunka”. Kiszolgáltatott nők (férfiak, gyerekek) helyzetével való visszaélés holmi feljogosítottságképzet alapján („mert jár nekem, mert megtehetem”), vagy két egyenrangú partner: üzletasszony és ügyfél korrekt alkuja egy szolgáltatás nyújtásáról, amibe harmadik fél ugyanúgy ne dumáljon bele, mint egy hajvágásba?

Tovább

A prüdériától a Playboyig – nyúlfarknyi haladás

Ebben a végtelenre nyújtott kamaszfiú-álomban a nő sosem mond nemet.

Szeptember végén elhunyt Hugh Hefner, a Playboy alapítója. Az élet császára. A kifejezésről ugyan én hamarabb asszociálok egy macskára, mint egy emberre, aki hatvanöt éven keresztül kompenzálta, hogy az első szerelme visszautasította, a második pedig megcsalta, de a többségnek ő ugrik be. Férfimilliók irigységének tárgya, több mint fél évszázadot egy luxusvillában, pár éves rotációban cserélődő szőke bombázók gyűrűjében élt le. Valószínűleg sajnálkozva hagyta itt földi mennyországát, az elcsábított lányok visszaemlékezései viszont nem mindig idilliek. Ugyanez a kettősség igaz Hefner teljes életművére: az állítólagos progresszió, amit képviselt, legfeljebb a férfiaknak vált előnyére.

Tovább

Egyszerű vélemény volna a szexizmus?

A nemi sztereotípiák alátámasztására nem nehéz tudományos szakirodalmat találni – csakhogy ezeknek cáfolataik is vannak.

Már áldozata is van a Google berkeiben zajló gendervitának – ezzel a nem kissé hatásvadász felvezetéssel jött nemrégiben szembe velem a közösségi médiában a hír, miszerint az óriáscég kirúgta egy alkalmazottját szexista, azaz nemi sztereotípiákat előmozdító véleménye miatt. Tízoldalas, eredetileg belső használatra szánt jegyzetében James Damore amellett érvelt, hogy a nők alulreprezentáltsága a műszaki pályákon és a vezető pozíciókban biológiai okokra vezethető vissza. Elbocsátani őt – és egy mártírral megajándékozni az alt-right médiát – valószínűleg túlzás. Képmutató is: a cég ellen jelenleg vizsgálat zajlik nemek közti keresetkülönbség vádjával, vállalati szintű igazságtalanságot pedig aligha lehet egy bűnbaknak megtett egyén eltávolításával elfedni. Csakhogy a felháborodottak népes tábora nem az ebben rejlő következetlenséget nehezményezi, hanem, 1984-et vizionálva, a „cenzúrát” és a „véleményszabadság hiányát”. Kérdés, hogy a szexizmus vajon egyszerű vélemény-e.

Tovább

Plakátvagány

A bocsánatkérés nem pénzérme, amit ha bedobunk az automatába (e), kijön cserébe a csoki.

Nemrégiben Budapest egyik forgalmas terén az akkor még kint lévő Soros-démonok között szokatlan hirdetmény bukkant fel. Bűnbánó „lovag” kérte rajta volt barátnője bocsánatát és – ha már lúd, legyen kövér – a kezét. Romantikus? Szerintem meg nagyképű és agresszív.

Tovább