2003-at írtunk, utolsó éves egyetemista voltam. „Sztárpletykák, fogyókúra, receptek, horoszkóp, szépségtippek – minden, amire egy nőnek szüksége van!” – harsogta egy reggel a rádió. Elborzadtam. Valóban ez minden, ami érdekli a nőket? Hol marad például az irodalom, a kultúra, a tudomány, a történelem? És a jog – saját jogaik? Azóta eltelt néhány év, mára honlapot szerkesztek egy másfajta nőideál jegyében, és arcképcsarnokunkat folyamatosan bővítve elégedetten látjuk: hazánkban már több generációra tekint vissza azoknak a nőknek a története, akik a társadalom által rájuk szabott szűk szerepeknél többre vágytak, és tettek is a változásért.
A magyarországi nőmozgalom előfutárait a nőnevelés úttörői közt kell keresnünk. Már a 19. század első felében felbukkant egy rendkívül művelt, határozott nő: Karacs Ferencné Takács Éva (1790-1845) író, újságíró, színikritikus, aki kijelentette, hogy a férfi és a női intellektus azonos értékű, és egyforma oktatás mellett a nők a férfiakéval egyenrangú teljesítményre képesek a politikában, a tudományokban és a művészetekben. Egyik lánya, Karacs Teréz szintén a nőnevelés úttörője lett; az 1846-ban lányiskolát alapító Teleki Blanka (1806-62) körébe tartozott, aki 1848 áprilisában növendékeivel együtt kiáltványt tett közzé a nők egyenjogúsága ügyében. „Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké!” – írja benne. A következő jelentős alak a nőnevelés úttörői sorában Veres Pálné Beniczky Hermin (1815-95), akinek iskolája máig fennáll. Az állam viszont a nők életlehetőségeit, a nemzet vélt érdekei szerint, a családról való gondoskodás és az anyaság kizárólagos szerepeire szerette volna korlátozni, így 1895-ig kellett arra várni, hogy a nők is járhassanak egyetemre.
Míg egyesek a nők oktatásának jogi rendezésért küzdöttek, mások a nőnevelés hiányosságait vitaestek, olvasókörök szervezésével, valamint folyóiratok megjelentetésével igyekeztek pótolni. Utóbbiak közül kiemelkedő a Nő és a Társadalom, melyet a Feministák Egyesülete adott ki a 20. század elején. Ezzel vette kezdetét a magyar nőmozgalom első nagyobb hulláma, melynek legjelentősebb alakja Schwimmer Rózsa (1877-1948) volt.
Le akarjuk rombolni azt a szörnyű hazugságot, amely az emberiség felénél a tudást: szégyennek, bűnnek, a legveszedelmesebb tudatlanságot: ártatlanságnak, a szellemi sötétséget: nőies bájnak, a természetellenesen megkínzott és elkorcsosított testet: szépnek, a társadalom iránti érdeklődést modern hóbortnak nevezi
– fogalmazta meg a cált 1907-ben. Széles perspektívájú munkásságukban foglalkoztak a nők egészségével (beleértve a ruházat megreformálását), a szexuális felvilágosítással, a nők továbbtanulásának és munkavállalásának nehézségeivel, a nők parlamenti képviseletével és szavazati jogával. (Az általános szavazati jogot hazánkban a nők csak 1945-ben kapták meg.) Mindenközben folyamatosan tartották a kapcsolatot más nemzetek feministáival, ennek folyományaként 1913-ban nagyszabású nemzetközi női választójogi konferenciára került sor Budapesten. A feminizmus eszméjét sok férfi is támogatta– köztük Móra Ferenc –, de az első világháború sajnos megszakította a mozgalom felfelé ívelő pályáját.
A második nagy hullám a rendszerváltás idejére, és a kilencvenes évekre tehető; ekkor alakult az azóta megszűnt Feminista Hálózat, és jelent meg, változó időközönként, a Nőszemély magazin.
A mi feladatunk, úgy érezzük, egy olyan látásmódot közvetíteni, amely megkönnyíti annak felismerését, hogy a nők teljes értékű emberi személyek, és ennek megfelelő tiszteletet és elbánást érdemelnek a társadalomban
– fogalmazott egy 1993-as számban Acsády Judit szociológus, nőjogi aktivista. Ezzel egy időben, 1994-ben alakult a máig működő NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület, amely segélytelefont üzemeltet bántalmazott nők számára (06-80-505-101, szerda kivételével minden nap 18-22).
A családon belüli erőszak jogilag, intézményileg máig rendezetlen ügye volt az, ami a magyar nőket a közelmúltban öntudatra ébresztette – ettől remélhetjük most a harmadik hullámot. Ez a történet egy aláírásgyűjtéssel vette kezdetét abból a célból, hogy a családon belüli erőszaknak hazánkban önálló büntetőjogi törvényi tényállása legyen. A szükséges 50 ezer aláírásnak több mint a kétszerese gyűlt össze. Ezzel a célkitűzéssel a társadalom több rétegét is sikerült megszólítani: a nők elleni erőszak visszaszorítását – amely gyakran összefügg gyermekbántalmazással és állatkínzással, és amely hazánkban évente legalább 70 halálos áldozatot szed! –, össztársadalmi elítélését és méltó büntetését nők, férfiak, idősek, fiatalok egyaránt fontosnak tartják.
Ezért is kísérte 2012-ben fokozott figyelem a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen nevű rendezvényt, amelyet november 25. (a nők elleni erőszak világnapja) és december 10. (az emberi jogok világnapja) között a világ számos országában megrendeznek, néhány éve hazánkban is. Különböző civil szervezetek: a NANE, a PATENT (Patriarchátust Ellenzők Társasága), a Stop Férfierőszak, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és a Nők Lázadása Egyesület aktivistái számoltak be az éves munkájukról, felvonultunk a családon belüli erőszak áldozatait jelképező vörös sziluettekkel, kapcsolódó filmeket néztünk meg (pl. a Magdolna nővéreket), és szakmai konferenciákon vettünk részt. Ezek egyikén kiderült például, hogy már a vállalkozói szféra is fontosnak tartja az ügyet: az egyik mobilszolgáltató cég támogatásával a fenyegetés, zaklatás alatt álló áldozatok egy olyan készüléket kapnak, mellyel egyetlen gombnyomással hívhatják a rendőrséget. A szexuális erőszak áldozatai a KERET Koalíció segélytelefonját hívhatják: 06-40-630-006 hétfőn és pénteken 10-14, szerdán pedig 14-18 óráig.
Az erőszak ellen küzdő szervezetek mellett számos egyéb egyesület és alapítvány működik jelenleg az országban, mely más és más problémára, vagy éppen a nők egy speciális csoportjára fókuszál.
A MONA (Magyarországi Női Alapítvány) és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség az EU-s normák szerinti esélyegyenlőség megvalósításért küzd. A Nők a Pályán és a Nők Lázadása egyesületek célkitűzése a nők parlamenti és közéleti szerepvállalásának megnövelése a női kvóta által – több nő jelenléte a döntéshozatalban a nők elleni erőszak problémájának rendezéséhez is hozzájárulna. A Nők a Tudományban egyesület értelemszerűen a kutatónőket hivatott segíteni, a Nőkért.hu honlap stábjából alakuló Nőkért Egyesület pedig a marginalizált női kultúra terjesztését (pl. az elfeledett nőírók, vagy más szempontból jelentős teljesítményt felmutató nők munkásságnak terjesztését) vállalta magára. A Születésház Egyesület célja a várandós anyák és családjaik támogatása, a Jól-lét Alapítvány pedig az anyák visszahelyezkedését segíti a munkaerőpiacra. A Színes Gyöngyök Egyesület a roma nőket, az Eszterház Egyesület a zsidó nőket, a LABRISZ Egyesület pedig a leszbikus nőket képviseli.
A legtöbb nőjogi szervezet székhelye a fővárosban található, ugyanakkor egyre több regionális nőszervezet is működik hazánkban: a Nő az Esély Egyesület Pécsett, a REGINA Alapítvány és Nőház Gödöllőn, az Írisz Nőegylet Várpalotán, a VENŐKE pedig Veszprémben várja az érdeklődőket. Utóbbiak a REGNET (Régiók Nőhálózata) tagszervezetei.
Internetes rádióadókon nőjogi műsorokat is hallgathatunk: a Drágám, hol a vacsorám? c. adást a Tilos Rádióban, a Mióta hiányzunk önmagunknak és a Mindent a nőkről címűeket pedig a Civil Rádióban.
Mindezen egyesületek, alapítványok és csoportok honlapjai és facebook oldalai megtalálhatók az interneten; érdemes rájuk keresni, hozzájuk kapcsolódni, és munkásságukat megismerni, követni. Sokat tanulhatunk, tapasztalatainkat megoszthatjuk, támogató női közösségre lelhetünk - adhatunk és kaphatunk, épülhetünk és építhetünk.
Ez a cikk először az Éva magazin 2013. februári számában jelent meg.
